Otrokocsi Nagy Gábor: A magyar frazeológia egyik legismertebb kutatója, nyelvész, nyelv- és irodalomtörténész, szótáríró, tanár, a nyelvtudományok kandidátusa volt. A Debreceni Tudományegyetem magyar–német szakán 1937-ben doktorált, középiskolai tanári oklevelet szerzett (1938). 1939-ben kinevezték a debreceni egyetem magyar irodalomtörténeti intézetébe fizetés nélküli tanársegédnek. 1940 tavaszától másfél évig Hódmezővásárhelyen, majd a Debreceni Református Kollégium gimnáziumában tanított. 1952 áprilisától haláláig az MTA Nyelvtudományi Intézetének munkatársa, illetve osztályvezetője volt. 1968-ban három hónapig előadásokat tartott a göttingeni egyetemen. Az 1940-es évek végéig irodalmi olvasókönyveket szerkesztett, később lexikológiával és lexikográfiával foglalkozott. Főleg frazeológiai kutatásaival, szólásmagyarázataival, szótörténeti tárgyú cikkeivel, illetve a szótárírás és a jelentéstan, ezen belül a szinonimika elméleti kérdéseit taglaló tanulmányaival szerzett érdemeket. 1973-ban autóbalesetben hunyt el.
| Főbb művei: | |
|---|---|
| 1939, Debrecen | A magyar irodalmi gótika problematikájához |
| 1957, Budapest | A szinonimák világa |
| 1957, Budapest | Mi fán terem? |
| 1966, Budapest | Magyar szólások és közmondások |
| 1978, Budapest | Magyar szinonimaszótár |
Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon (Magyar Elektronikus Könyvtár)